A megbeszéltek szerint indultunk el James-szel a forgatási helyszínre. A repülőút nem volt zökkenőmentes az időjárás miatt, de meglepetésünkre a stáb előtt megérkeztünk. Kabátomat összébb húzva szálltam ki az autóból, majd a faházhoz siettem. Menedzserem szem forgatva lépett a csomagtartóhoz, hogy utánam hozza a cuccaimat.
- Tudod, hogy szeretlek - mutattam neki egy szívet is, hogy hatásosabb legyen kijelentésem. A csomagokat közvetlen a lábamra pakolva előhalászta a kulcsot s kinyitotta az ajtót. Bőröndömet magam után húzva igyekeztem a jóval kellemesebb hőmérsékletű hallba, ahol megváltam a kabátomtól és a csizmámtól. - Pontosan meddig is leszünk itt?
- Két-három nap, de az időjárás biztosan közbe fog szólni - rántotta meg a vállát menedzserem, miközben elhaladt mellettem és a kandallóhoz lépett. - Kíváncsi vagyok, mikor érnek ide a fiúk. Tom egy üzenetet sem küldött eddig, hogy késnek.
Alig, hogy befejezte a mondatot, a bejárat felől nevetés zaja csapta meg a fülünket. A zenekar kis híján egyszerre esett be az ajtón, úgy siettek befelé. Harry kirázta a havat vállig érő fürtjeiből, majd a fogasra akasztotta szövetkabátját. A többiek sutyorogva mérték fel a terepet, mintha új házat akarnának venni.
- Örülök, hogy újra találkozunk - mosolygott a göndör hajú énekesfiú rám, amit hasonlóképp viszonoztam. - Jól utaztál?
- Egy kisebb légörvénybe keveredtünk, de nem volt vészes. És ti? - léptem az udvariasság ösvényére. Mire észbe kaptam, már a kanapén ülve beszélgettünk. A két menedzser a banda többi tagjával elvonult a konyhába, így ketten maradtunk a nappaliban.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar egy hullámhosszra kerülök valakivel. Főleg nem egy fiúval, akivel közel egy hete találkoztam először.
- Éhes vagyok - állt fel mellőlem, aztán megigazította az ingét. Eleinte fel sem tűnt, hogy milyen furcsa mintákkal borított ruhadarabot viselt. Talán pálmalevelek voltak rajta, nem tudom. - Csatlakozunk a többiekhez?
- Igen - emelkedtem el a kanapétól egy sóhajtást követően. A konyha felé igyekezve megkordult a gyomrom, amin a göndörke jót kuncogott.
Amikor beléptünk a konyhába, James egyből rám kapta a tekintetét. Felvontam a szemöldököm. Most az egyszer semmi rosszat nem tettem. Legalábbis úgy érzem.
- Mivel mindannyian itt vagyunk, neki is állhatnánk a videoklip megbeszélésének - csapta össze kezeit Tom, én pedig szégyenkezve felemeltem a jobb karom. - Thea?
- A forgatás előtt meghallgathatnám legalább egyszer a dalt? - kérdeztem, mire a menedzserem szúrós szemekkel a hajába túrt. - Sajnos eddig nem volt időm rá.
- Na, ne szórakozz! Egy heted lett volna zenehallgatásra - csattant fel James, amitől mindenki megrezzent egy pillanatra. - Az idióta tucc-tucc helyett idefelé jövet lehetőséget lett volna.
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit hallgatok. Én sem szólok bele a dolgaidba, így megkérlek, hogy te se fűzz kommentárt - emeltem meg kissé a hangom. Elegem van abból, hogy folyton úgy kezel, mint egy kisgyereket.
- A kiabálást most azonnal fejezd be! Nem otthon vagy! - James feje egyre vörösebb és vörösebb lett a dühtől. Megforgattam a szemem. - Ahogyan te se. Mindketten fejezzük be, oké? Nem akarom hallgatni az okoskodásodat.
Ki kellett mondanom. Nem bírtam tovább magamban tartani. A fiúk tátott szájjal figyelték a történéseket.
- Holnap folytatjuk a megbeszélést - szólalt meg Tom, majd felém fordult. - Menj és feküdj le. Úgy érzem, pihenésre van szükséged.
Bármiféle ellenszegülés nélkül vettem magamhoz egy pohár vizet s a cuccaim társaságában felmentem az egyik szobába. Bezártam az ajtót, nagyjából kipakoltam a bőröndökből és lezuhanyoztam.
- Nem vagyok elérhető, hagyj üzenetet! - kiabáltam az illetőnek, amikor kopogtatni kezdett az ajtón. Azt hihette, hogy viccelek, mert nem hagyta abba a kopogást. Szem forgatva magamra kaptam egy pólót meg egy bugyit és ajtót nyitottam. Harry mosolygott rám álmosan. - Igen?
- Csak kíváncsi voltam, hogy vagy - rántotta meg a vállát, miközben belibbent mellettem a helységbe. Ügyet sem vetve szétpakolt ruháimra, leült az ágyra s megpaskolta maga mellett a takarót. - Szóval? Mi volt ez a kirohanás az előbb?
Magyarázkodni egyáltalán nem akartam. Már nem. Indokom a fáradtság volt. A reggelt egy közel 3 órás fotózással kezdtem, amit egy interjú és egy megbeszélés követett. A meeting után egyenesen a repülőtérre kellett mennem, egy perc nyugalmam sem volt.
- Zavarhatok? - nyitott be kopogás nélkül menedzserem. Megrántottam a vállam, Harry pedig megsimította a karom s egyedül hagyott minket. Feszengve intettem Jamesnek, hogy üljön le mellém. Merev tartásán enyhítve letelepedett az ágyra és felsóhajtott. - Őrülten viselkedtünk, nemde?!
- Túllőttem a célon a kiabálással. Sajnálom - motyogtam. Mire észbe kaptam, már a férfi karjaiban voltam. - Tudod, hogy kiborulok, ha sok a meló és keveset tudok pihenni.
- Hát persze, Hill - lapogatta meg a hátam. Lelki szemeim előtt láttam gúnyos mosolyát. Hitetlenkedve elhúzódtam tőle, de nekem is mosolyra állt a szám. - Segítesz kiválasztani a ruhákat a forgatásra? Nincs kedvem azért korán kelni reggel.
James megforgatta szemeit. Felnevettem. Nincs jobb szórakozás alvás helyett, mint ruhákat válogatni és hallgatni a hülyeségeimet. Ennyivel tartozik nekem.
Mire a vacsora elkészült - Tom és Harry jóvoltából -, mi is sikeresen összeállítottunk néhány szettet a videokliphez. Kellően megéheztünk a pakolás közben, így az isteni étel nagy részét menedzserem és én fogyasztottuk el. Egyáltalán nem éreztem bűnösnek magam, amiért többet ettem a megszokott és előírt adagnál. Vétek lett volna csak csipegetni a grillezett sajtból és húsból.
- Halljátok ezt? - szólalt meg Liam, miután belekortyolt a borospoharába. Egy emberként felvontuk a szemöldökünket. A barna szemű szépfiú elmosolyodott. - Ez a csend hangja. Megnyugtató.
- Buddha Payne felébredt - röhögött Louis, majd folytatta az evést. Tom alig bírta ki, hogy ne szóljon bele a fiúk dolgába. Ugyanolyan, mint James. Tudálékos, rettentően tudálékos.
- Rendben, fiatalok - törölte meg a száját a zenekar menedzsere. - Holnap hosszú napunk lesz, ideje nyugovóra térnünk. A forgatás napfelkeltével veszi kezdetét. Ha valaki miatt csúszunk, azt elevenen fogom megnyúzni. Értve vagyok?
- Mi ez, valami nyári tábor? Trombitaszóra ébredünk legalább? - gúnyolódtam, James pedig elkapta a karom s szorított rajta egy kicsit. - Úgy értem, teljesen felesleges ekkora feneket keríteni a dolgoknak. A mai modern technikának köszönhetően a napfelkeltetét már greenbox segítségével is össze lehet hozni.
- Éppen ezért utaztunk ide, technikus lány - mormolta Tom, miközben ivott még egy kevés vörösbort. Ha szemmel ölni lehetne, én már régen a padlón feküdnék, vérbe fagyva. - A rajongók imádják, ha fiúk a természet lágy ölén énekelnek.
- Értem. De miért pont egy hideg, havas környezet a helyszín? - értetlenkedtem. Tom már a haját tépte. - Ha kicsit utánanéztél volna, a zenekar már készített tengerparton játszódó videót.
Hosszú munkanapoknak nézek elébe, főleg egy ilyen emberrel. Nem értem, a fiúk hogy bírják?
- Két-három nap, de az időjárás biztosan közbe fog szólni - rántotta meg a vállát menedzserem, miközben elhaladt mellettem és a kandallóhoz lépett. - Kíváncsi vagyok, mikor érnek ide a fiúk. Tom egy üzenetet sem küldött eddig, hogy késnek.
Alig, hogy befejezte a mondatot, a bejárat felől nevetés zaja csapta meg a fülünket. A zenekar kis híján egyszerre esett be az ajtón, úgy siettek befelé. Harry kirázta a havat vállig érő fürtjeiből, majd a fogasra akasztotta szövetkabátját. A többiek sutyorogva mérték fel a terepet, mintha új házat akarnának venni.
- Örülök, hogy újra találkozunk - mosolygott a göndör hajú énekesfiú rám, amit hasonlóképp viszonoztam. - Jól utaztál?
- Egy kisebb légörvénybe keveredtünk, de nem volt vészes. És ti? - léptem az udvariasság ösvényére. Mire észbe kaptam, már a kanapén ülve beszélgettünk. A két menedzser a banda többi tagjával elvonult a konyhába, így ketten maradtunk a nappaliban.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar egy hullámhosszra kerülök valakivel. Főleg nem egy fiúval, akivel közel egy hete találkoztam először.
- Éhes vagyok - állt fel mellőlem, aztán megigazította az ingét. Eleinte fel sem tűnt, hogy milyen furcsa mintákkal borított ruhadarabot viselt. Talán pálmalevelek voltak rajta, nem tudom. - Csatlakozunk a többiekhez?
- Igen - emelkedtem el a kanapétól egy sóhajtást követően. A konyha felé igyekezve megkordult a gyomrom, amin a göndörke jót kuncogott.
Amikor beléptünk a konyhába, James egyből rám kapta a tekintetét. Felvontam a szemöldököm. Most az egyszer semmi rosszat nem tettem. Legalábbis úgy érzem.
- Mivel mindannyian itt vagyunk, neki is állhatnánk a videoklip megbeszélésének - csapta össze kezeit Tom, én pedig szégyenkezve felemeltem a jobb karom. - Thea?
- A forgatás előtt meghallgathatnám legalább egyszer a dalt? - kérdeztem, mire a menedzserem szúrós szemekkel a hajába túrt. - Sajnos eddig nem volt időm rá.
- Na, ne szórakozz! Egy heted lett volna zenehallgatásra - csattant fel James, amitől mindenki megrezzent egy pillanatra. - Az idióta tucc-tucc helyett idefelé jövet lehetőséget lett volna.
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit hallgatok. Én sem szólok bele a dolgaidba, így megkérlek, hogy te se fűzz kommentárt - emeltem meg kissé a hangom. Elegem van abból, hogy folyton úgy kezel, mint egy kisgyereket.
- A kiabálást most azonnal fejezd be! Nem otthon vagy! - James feje egyre vörösebb és vörösebb lett a dühtől. Megforgattam a szemem. - Ahogyan te se. Mindketten fejezzük be, oké? Nem akarom hallgatni az okoskodásodat.
Ki kellett mondanom. Nem bírtam tovább magamban tartani. A fiúk tátott szájjal figyelték a történéseket.
- Holnap folytatjuk a megbeszélést - szólalt meg Tom, majd felém fordult. - Menj és feküdj le. Úgy érzem, pihenésre van szükséged.
Bármiféle ellenszegülés nélkül vettem magamhoz egy pohár vizet s a cuccaim társaságában felmentem az egyik szobába. Bezártam az ajtót, nagyjából kipakoltam a bőröndökből és lezuhanyoztam.
- Nem vagyok elérhető, hagyj üzenetet! - kiabáltam az illetőnek, amikor kopogtatni kezdett az ajtón. Azt hihette, hogy viccelek, mert nem hagyta abba a kopogást. Szem forgatva magamra kaptam egy pólót meg egy bugyit és ajtót nyitottam. Harry mosolygott rám álmosan. - Igen?
- Csak kíváncsi voltam, hogy vagy - rántotta meg a vállát, miközben belibbent mellettem a helységbe. Ügyet sem vetve szétpakolt ruháimra, leült az ágyra s megpaskolta maga mellett a takarót. - Szóval? Mi volt ez a kirohanás az előbb?
Magyarázkodni egyáltalán nem akartam. Már nem. Indokom a fáradtság volt. A reggelt egy közel 3 órás fotózással kezdtem, amit egy interjú és egy megbeszélés követett. A meeting után egyenesen a repülőtérre kellett mennem, egy perc nyugalmam sem volt.
- Zavarhatok? - nyitott be kopogás nélkül menedzserem. Megrántottam a vállam, Harry pedig megsimította a karom s egyedül hagyott minket. Feszengve intettem Jamesnek, hogy üljön le mellém. Merev tartásán enyhítve letelepedett az ágyra és felsóhajtott. - Őrülten viselkedtünk, nemde?!
- Túllőttem a célon a kiabálással. Sajnálom - motyogtam. Mire észbe kaptam, már a férfi karjaiban voltam. - Tudod, hogy kiborulok, ha sok a meló és keveset tudok pihenni.
- Hát persze, Hill - lapogatta meg a hátam. Lelki szemeim előtt láttam gúnyos mosolyát. Hitetlenkedve elhúzódtam tőle, de nekem is mosolyra állt a szám. - Segítesz kiválasztani a ruhákat a forgatásra? Nincs kedvem azért korán kelni reggel.
James megforgatta szemeit. Felnevettem. Nincs jobb szórakozás alvás helyett, mint ruhákat válogatni és hallgatni a hülyeségeimet. Ennyivel tartozik nekem.
Mire a vacsora elkészült - Tom és Harry jóvoltából -, mi is sikeresen összeállítottunk néhány szettet a videokliphez. Kellően megéheztünk a pakolás közben, így az isteni étel nagy részét menedzserem és én fogyasztottuk el. Egyáltalán nem éreztem bűnösnek magam, amiért többet ettem a megszokott és előírt adagnál. Vétek lett volna csak csipegetni a grillezett sajtból és húsból.
- Halljátok ezt? - szólalt meg Liam, miután belekortyolt a borospoharába. Egy emberként felvontuk a szemöldökünket. A barna szemű szépfiú elmosolyodott. - Ez a csend hangja. Megnyugtató.
- Buddha Payne felébredt - röhögött Louis, majd folytatta az evést. Tom alig bírta ki, hogy ne szóljon bele a fiúk dolgába. Ugyanolyan, mint James. Tudálékos, rettentően tudálékos.
- Rendben, fiatalok - törölte meg a száját a zenekar menedzsere. - Holnap hosszú napunk lesz, ideje nyugovóra térnünk. A forgatás napfelkeltével veszi kezdetét. Ha valaki miatt csúszunk, azt elevenen fogom megnyúzni. Értve vagyok?
- Mi ez, valami nyári tábor? Trombitaszóra ébredünk legalább? - gúnyolódtam, James pedig elkapta a karom s szorított rajta egy kicsit. - Úgy értem, teljesen felesleges ekkora feneket keríteni a dolgoknak. A mai modern technikának köszönhetően a napfelkeltetét már greenbox segítségével is össze lehet hozni.
- Éppen ezért utaztunk ide, technikus lány - mormolta Tom, miközben ivott még egy kevés vörösbort. Ha szemmel ölni lehetne, én már régen a padlón feküdnék, vérbe fagyva. - A rajongók imádják, ha fiúk a természet lágy ölén énekelnek.
- Értem. De miért pont egy hideg, havas környezet a helyszín? - értetlenkedtem. Tom már a haját tépte. - Ha kicsit utánanéztél volna, a zenekar már készített tengerparton játszódó videót.
Hosszú munkanapoknak nézek elébe, főleg egy ilyen emberrel. Nem értem, a fiúk hogy bírják?
**
Sziasztok!
Megérkeztünk a soron következő fejezettel :) Nagyon szép köszönjük a 2 kommentárt - Tiny Destiny és Bárdos Boglárka ♥ - és a 7 feliratkozót ♥! Jövő héten Desiree érkezik majd :) Addig is, kellemes hétvégét kívánunk! Pusszpáá evribádii,
Macy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése