1.

- Jó reggelt! Vagy ahogy látom, voltak már jobbak... - nézett rám szúrós szemmel a menedzserem, mikor beszálltam a méregdrága kocsiba. Kezembe nyomta a kávémat, amivel máris jobbnak tűnt a napom. - Feketén kérted, ugye? - kérdezte, mint minden alkalommal. Csak bólintottam. - Hogy vagy?

- Álmosan és másnaposan - csúsztattam a fejem tetejére a napszemüvegemet, ami eddig eltakarta előlem a fényt, ami az éjszaka után eléggé bántotta a szemem. - Pontosan hova is megyünk egy ilyen hajnali órában? - vontam fel a szemöldököm, miközben belekortyoltam a kávémba.

- Napsugár, délután egy óra van - rázta meg a fejét nevetve James. - Eredetileg reggelre mentél volna, de szerencsére egy másik lány belement a cserébe. Különben is, megegyeztünk abban, hogy ha munka van, nem bulizod át az azt megelőző éjszakát - ajándékozott meg egy újabb csúnya pillantással. 

- Persze, persze - hagytam rá. - Nem volt a telefonomban semmi a mai napról. De még mindig nem válaszoltál arra, hogy hova rángatsz el.

- Egy híres banda az új klipjéhez keresi a megfelelő lányt, és engem is felkerestek, szeretnének megnézni élőben - mondta, miközben nagyban a telefonját nyomkodta. Felnyögtem. - Most mi van?

- Ezért kellett felkelnem? Biztosan van rengeteg másik lány, aki örömmel elvállalja ha már annyira nagyszerű ez a csapat, mint állítod.

- Ragaszkodtak hozzád. Senki mást nem kerestek meg külön, csak minket - nézett rám jelentőségteljesen mikor megállt a kocsi. - Itt is vagyunk! Próbálj meg kedves lenni! - parancsolt rám.

- Tudod a modelleket általában nem a személyiségükért fizetik - szóltam utána, de már kiszállt az autóból. Én következtem. Abban a percben ahogy az utcán voltam sürgősen letoltam a szemüveget, hiszen rengeteg fény ért a sötétített üvegekkel ellátott kocsihoz képest.

- Készen állsz? - kérdezte Jam, miközben megigazított a zakóját. Végignéztem rajta. Egyáltalán nem nézett ki rosszul, persze ez elvárható egy harminc éves férfitől. Magas volt, majdnem egy fejjel fölém magasodott, haja felzselézve a legfrissebb trendekhez illően. Ruhái egyszerre voltak elegánsak amik megfeleltek egy-egy fontosabb találkozóra, ám a zakóhoz felvett farmer mégis lazaságot sugárzott. 

- Úgy kérdezed mintha számítana - vágtam egy pofát, majd elindultunk befelé.

Hatalmas volt az épület. Az egész falat ablakok fedték, ám kívülről nem lehetett belátni. Minden nagyon modern volt, a színek jól passzoltak egymáshoz. Volt időm körbenézni, ameddig James megkérte az információs pultnál ülő hölgyet, hogy szóljon; megérkeztünk. 

- Tetszik? - lépett mellém, és ő is tanulmányozni kezdte a növényekkel tömött helyiséget.

- Az, hogy jó helyen vagyunk és az, hogy tetszeni fog a banda nem jelenti ugyanazt, remélem tudod - mondtam. 

- Legalább próbálj meg viselkedni, jó? - nézett rám könyörögve. A szememet forgatva bólintottam, ám szerencsére nem látta valódi reakciómat köszönhetően annak, hogy még mindig viseltem a napszemüvegemet. Igazából nem is terveztem levenni, de tudtam, hogy elkerülhetetlen. - Annyit kértek, hogy ha viselsz sminket, azt mosd le. Nem arra kíváncsiak a fiúk, hogy mennyi festék van a lányokon, a természetességre mennek. 

- Most komolyan. Neked a kocsiban úgy tűnt, mintha lenne rajtam? - röhögtem ki. Az is csoda, hogy normális ruhákat találtam reggel, sminkelni pedig sem időm sem kedvem nem volt. Amúgy sem izgatott különösen, hogy megkapom e a klipet. Nem is láttam rá sok esélyt. Meglepődnék, ha nem menekülnének el a fáradt, sötét karikákkal ellátott, másnapos fejem láttán.

Egy Jam-nél kicsit idősebb, jóvágású férfi jelent meg mellettünk és kezet fogott Jamesszel. 

- Örülök, hogy megismerhetem! Tom vagyok, a fiúk menedzsere. Velem beszélt emailben. Üdvözlöm Thea, már várta mindenki! - nézett rám. Csak bólintottam. - Remélem tegeződhetünk, egyszerűbb lenne mindenkinek - nézett ránk válaszra várva, mi pedig belementünk. 

Egy hosszú folyosón vezetett végig minket, majd az utolsó előtti ajtón benyitott és előre engedett minket. Újabb ajtóba ütköztünk amely mögül hangos nevedés szűrődött ki, ám ennél már ő ment előre.

- Fiúk, megjött az utolsó lány! - kiáltotta el magát, hogy meg is hallják a mondanivalóját. Mindenki azonnal elcsendesedett.

- Utolsó? - motyogtam Jamesnak, aki csak megrántotta a vállát. Tudtam, hogy magamnak köszönhettem. És habár nem érdekelt különösebben a munka, mégis zavart, hogy ilyen későn érkeztem. Így esélyem sem volt nagyon, hiszen már bizonyára fáradtak, valószínűleg már döntöttek is, és hát őszintén bevallva nem voltam éppen a legjobb formámban. Nem tudom ki kellett e öltözni, de én nem tettem meg. Egy egyszerű fekete csőfarmert viseltem, fehér, ejtett vállú, kötött felsőt és egy fekete bakancsot. Hajam hullámosan lógott, semmi extra. 

Egyszerre léptünk be a szobába, ahol két kanapé, egy hatalmas plazmatévé és egy kávés asztal foglalt helyet. Hat szempár szegeződött ránk, vagy pontosabban rám és mért végig. Nem igazán voltam zavarban, már megszoktam, hogy figyelnek, mégis örültem, mikor Tom megszakította a bámulást.

- Nyugodtan üljetek le! - mutatott az üres kanapéra. - Kávét esetleg hozhatok? - kérdezte. A fiúk közül ketten jelezték hogy kérnek, míg helyettem James válaszolt és kért mindkettőnknek egyet. Miközben a banda menedzsere elindult, hogy kerítsen egy szerencsétlen gyakornokot, aki kiszalad kávéért a közeli kávézóba, egy nem túl magas, tetovált barna hajú fiú szólalt meg.

- Szóval, gondolom tudod, hogy mi vagyunk a One Direction és az új klipünkhöz keresünk szereplőt. Mikor Tom megkérdezte, hogy van e javaslatunk, rögtön téged mondtunk - mondta a srác. Nem akartam megbántani azzal, hogy közbeszólok és közlöm, hogy fogalmam sem volt arról, hogy az ő kis csapata keres szereplőt. - Ja igen, én Louis vagyok. Ők pedig Liam, Harry és Niall - mutatott végig a mellette ülőkön. Mind a négyen lazán voltak öltözve, semmi elegáns dolog, Ettől kicsit megkönnyebbültem. 

- Na, mindjárt itt a kávé. Szóval Thea. A többi lányt is megkértük erre, a banda fotósa mindjárt csinál rólad pár képet a bandával, hogy a döntés előtt meg tudjuk nézni, hogy mutattok együtt - magyarázta az éppen visszatérő menedzser. - Nem probléma, ugye? 

- Nem, persze, ez természetes. Hol csináljuk? - kérdeztem illemtudóan, miközben a napszemüvegemet James kezébe nyomtam. Rögtön az arcomat kezdték fürkészni az énekesek.

- Annál a falnál - mutatott az ablakkal szemközti falra a borostás arcú fiú, talán Liam. Bólintottam és odaléptem. Sorra követtek a fiúk és körbeálltak. 

Egy szemüveges nő lépett be egy hatalmas géppel a kezében, szembe állt velünk és csinált több tucat képet. Volt, amin mindenki mosolygott, volt amit a fiúk elröhögtek. A leghangosabb mindig a göndör volt és Louis.

- Kellene egyesével is párat nem? - kérdezte a szőke, aki eddig csendben volt, csak a nevetése töltötte be a szobát.

- De, csinálhatunk - rántotta meg a vállát a fotós, majd egyesével beállította mellém a fiúkat. Ez nem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen akárki került hozzám, a többiek nevettetni kezdték, vagy egyszerűen csak hangosan szenvedtek. Én próbáltam értelmes fejet vágni, már amennyire tőlem telt. A fejem lüktetett a hangzavartól, segítségkérően néztem Jam-re, aki rögtön kutatni kezdett a táskámban valami fájdalomcsillapító után. Amint elkészült az összes kép, be is vettem az éppen megérkezett kávémmal.

- Köszönjük szépen, hogy időt tudtatok szakítani erre az egészre és majd értesítünk benneteket - mosolygott ránk Tom.

- Abban biztosak lehettek! - kacsintott Harry. Ezzel nem foglalkoztam, róla tudott mindenki - még én is, pedig nem követem őket - hogy mekkora csajozógép.

- Mehetünk enni? - tért a lényegre a szőke, és levette a kabátját a fogasról. A többiek egyetértettek vele abban, hogy mennyire megéheztek, majd a kabátjukat szorongatva elindultak kifelé. Mi előttük mentünk.

- Ugye tudod, hogy nem fogom megkapni? - kérdeztem halkan Jamestől.

- Ne legyél ebben annyira biztos! Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nézel ki. Hidd el, nagyon jó esélyekkel indulsz! - mosolygott rám biztatóan. Én egyáltalán nem értettem egyet vele, voltam már jobb formában is. - Ebéd? 

- Én szerintem elnézek a konditerembe, mi lenne, ha rendelnél valamit mire végzek? - ajánlottam fel egy ötletet, amit támogatott. 

- Csirke és saláta? - egy bólintással válaszoltam, majd felvettem napszemüvegemet, hiszen kiértünk az igencsak forgalmas utcára. - Azért ne vidd túlzásba! 

- Soha - mondtam, mire ő csak megrázta a fejét. Mindketten tudtuk, hogy ez így nem teljesen igaz.

- Majd írj és érkezem - mondta, majd beszállt a kocsiba, - Elugrok egy gyors megbeszélésre a jövő heti fotózásoddal kapcsolatban. Jó edzést!

- Jó szenvedést! - mondtam, majd követve példáját beszálltam az értem érkező járműbe és a házamhoz irányítottam. Amint odaértünk kipattantam és felsiettem az edzőcuccomért, majd gyalog elindultam a lakásom közelében lévő edzőterem felé, ahol elég gyakran megforduló vendégnek számítottam.

Az öltözőben átvettem a kényelmesebb ruhákat és a telefonommal, a fülhallgatómmal, illetve egy üveg vízzel elindultam az egyik szabad futópad felé. Nem is szórakoztam a lassú indítással, rögtön a már megszokott fokozatra kapcsoltam és intenzív futásba kezdtem.

*

- Oké, ez a rész kész. Most mossátok le a sminket és vedd fel a barna, kötött felsőt! - mondta a fotósom, Zoe. Az öltöző felé indultam, ahol már vártak. Percek alatt megszabadítottak az arcomat fedő rétegektől, majd mielőtt nekiláttak volna a hajamnak, gyorsan átöltöztem. A pulcsi körülbelül a combom közepéig ért, mindent eltakart, amit el kellett, így nadrágot nem is adtak. Sietősen visszaültem a székbe, ahol rögtön a barna hajzuhatag fésülésébe kezdtek. Egyszerű, természetesnek tűnő hullámokat varázsoltak bele, amikről még én is elhittem volna, hogy igazi, ha nem láttam volna ahogyan elkészítik.

- Bocsi a zavarásért, de már kétszer kerestek és megint csörögsz - lépett be a nem túl nagy helyiségbe James, kezében a telefonommal. Ahogyan átvettem tőle a készüléket, a képernyőn egy ismeretlen számot láttam meg. Felvettem.

- Igen? - szóltam bele kíváncsian, nem tudtam ki keres. Általában nem szoktak hívni mikor fotózáson vagyok, csak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a heti programom. Ez miatt az ügynökséghez tartozókat kizártam, hiszen ők pontosan tudták a menetrendet. 

- Thea? Harry vagyok. Styles. A One Direction-ből - magyarázkodott. - Bocsi a zavarásért, gondolom dolgod van, de muszáj lenne beszélnünk! - hallottam meg az érdes, mély hangot, amit egy hete hallottam először és eddig utoljára. 

- Szia, semmi gond. Mondd, mit szeretnél - válaszoltam kedvesen. Tudtam, hogy most jön az a rész, mikor megköszöni a banda nevében, hogy elmentem hozzájuk, hogy megnézzenek maguknak, de érthető okokból kifolyólag nem engem választottak a szerepre. 

- Az elmúlt egy hétben sokat gondolkoztunk a fiúkkal a klippel kapcsolatban, majd egyhangúan megszavaztuk, hogy szeretnénk, ha te lennél az, aki szerepel velünk. Már a megjelenésedből is sugárzott, hogy minden megvan benned, amit kerestünk, ami illik a dalhoz, a közös képek pedig bizonyítják, hogy együtt is jól mutatunk - mondta, én pedig majdnem ledobtam a telefont meglepettségemben. - A többi információt majd a menedzserek egyeztetik, de úgy gondoltuk, illene téged felkeresni és nem üzenetben átadni a hírt. 

- Hú, igazán megleptél - nyögtem ki nagy nehezen. - Nem gondoltam volna, hogy engem választotok, nem voltam a toppon aznap - nevettem fel kínosan, visszaemlékezve a szörnyű másnaposságomra. 

- Gondolom durva volt a buli - nevetett ő is velem. - Semmi gáz, hidd el velünk is előfordult már nem egyszer, sőőőt... - húzta el az utolsó szót. - Nem ítélünk el, nincs jogunk hozzá. De egyszer azért szívesen elmennék veled partizni - tette hozzá, mire őszintén felkacagtam.

- Jó, benne vagyok. De lehetőleg ne forgatás előtt, mert mindannyiunkat kinyírnak - néztem Jam-re, aki érdeklődve hallgatta a beszélgetést és gondolom alig várta, hogy letegyem és megtudjon tőlem mindent, amit mondtak.

- Igen, ezt valószínűnek tartom Tom-ot ismerve. Na nem tartalak fel tovább, nemsokára találkozunk! - köszönt el, majd tette le a telefont. Átnyújtottam a készüléket Jamesnek, majd miközben ellenőriztem a tükörben a hajam, megszólaltam.

- Megkaptam a klipet.

- Ez nem meglepő, igazából nem is értem miért húzták eddig, hogy megkeressenek - rázta a fejét nagyképűen, de tudtam, hogy csak szórakozik. - A pontos információk? 

- Majd veled egyeztet a menedzserük - mondtam, majd mivel hallottam, hogy Zoe a nevemet kiálltja, elindultam vissza, hogy befejezzük a fotózást.

**

Sziasztok!

Negyedik alkalommal köszöntünk titeket :) Igyekszünk minden pénteken érkezni a részekkel, noha mindkettőnknek húzós lesz kissé a tanév - Macy-nek biztos :) Reméljük, elnyeri tetszéseteket a történet :) 

Desiree xx