2016. szeptember 23.

3.

- Nem értem miért kellett felkelnem ilyen korán, ha még legalább másfél órán keresztül nem is leszek kamerák előtt - nyöszörögtem a konyhában ülve hajnali fél hat körül. Takaróba bugyolálva, a kávémat kortyolgatva hagytam, hogy fésüljék ki, majd készítsenek lágy, természetes hullámokat a hajamba.
- Sajnálom, nem az én döntésem - mondta sajnálkozva Jam. - A stáb szabta meg mikor keltselek. Gondolj bele, a fiúk már lassan egy órája kint vannak. 
- Ez engem nem boldogít... - motyogtam, de csak én hallottam, mert James a csörgő telefonjára hivatkozva elhagyta a helyiséget.
- Hidd el, kelleni fog az idő. Bőven van min dolgozni rajtad - közölte fintorogva, igencsak flegmán a sminkes lány. Fiatal lehetett, maximum a húszas éveinek közepén járhatott, de rettenetesen ellenszenves volt. Figyelmen kívül hagytam a beszólást és megittam a maradék koffeinadagomat. 
Lassan a hajam elkészült, és ahogy egyre feljebb kúszott a nap az égen, a banda is egyre közeledett a házhoz. Hatalmas nevetéseket lehetett hallani, amiken akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. 
- Örülnék ha nem mozognál - mordult rám, miközben éppen egy legalább két árnyalattal sötétebb alapozót próbált felvinni az arcomra. 
- Oké, én meg örülnék, ha hagynád, hogy megcsináljam magamnak - álltam fel, majd otthagytam az igencsak meglepődött lányt, bementem a szobámhoz tartozó fürdőbe és a tükör előtt vizsgáltam a károkat, amiket okozott. Rögtön elkezdtem lemosni a szinte barnának tűnő sminkterméket és a saját cuccaimmal kezdtem el dolgozni. 
Körülbelül tíz perc alatt egy igencsak természetes, aligha sminket alakítottam ki, ami legalább illet is a bőrtónusomhoz. Eltüntettem az esetleges hibákat, felvittem egy minimális szempillaspirált és egy nagyon natúr, matt rúzst, majd késznek nyilvánítottam magam. Felvettem a már előre kikészített ruhákat és lementem a nappaliba. A banda és Tom ott ültek, ám a többieket nem láttam.
- Nem hagyott dolgozni! Fogta magát, és itt hagyott! - hallottam meg a konyhából a "kedves" sminkes hangját, ahogyan - gondolom - engem szidott. 
- T? - nézett ki az ajtón a menedzserem, majd mikor meglátott, rögtön intett, hogy menjek és csatlakozzak hozzájuk. - Mi ez az egész? 
- Barna alapozót akart rám kenni, illetve a stílusával is voltak problémáim, így úgy döntöttem, megoldom egyedül. De ilyet akartatok, nem? - mutattam a fejemre, mire a stáb egyetértően bólintott. - Akkor nem értem a problémát. Nem hiszem, hogy köteles lettem volna elviselni a flegmázást, illetve így időt spóroltam meg mindenkinek, Legalább nem kellett kétszer dolgozni.
- Még neked állj feljebb?! - kapta fel a vizet a lány, akinek még igazából a nevét sem tudtam. - Örülnöd kellene, hogy egyáltalán itt vagy és nem hisztizni mindenen. Meg sem érdemled, hogy szerepelj a banda klipjében! - jött közelebb. Gondolom meg akart ijeszteni, de nem jött neki össze. Farkasszemet néztem vele, vártam, hogy most vajon mit tesz a stáb.
- Hűűűha! Mi folyik itt? - jöttek be a fiúk is a helyiségbe, gondolom a hangzavar felkeltette az érdeklődésüket. Liam volt a legbátrabb, aki rá mert kérdezni.
- Semmi különös, egy apró nézeteltérés...
- Ez a hülye liba parádézik, pedig könyörgöm! Én a munkámat akartam elvégezni, arról nem tehetek, hogy ő egy lapon sem említhető veletek! - válaszoltunk egyszerre a fiú kérdésére. A menedzserek megrázták a fejüket, Liam pedig felsóhajtott. - Ne szedjétek szét egymást, kérlek! Nem állok egyikőtök oldalára sem, de ezt a helyzetet mielőbb meg kell oldani.
- Szerepelek én a klipben, ő meg szépen felpakolja magát egy mielőbb induló gépre... Na, így megfelel? - kérdezte mindentudó vigyorral a sminkes, mire belőlem egy jókora horkantás tört fel.
- Csak ugratsz, ugye? Idejössz a kis sminkes szatyroddal és akkor már te vagy a valaki? Vegyél vissza az arcodból, oké? - bukott ki belőlem. Szívesen nekiestem volna ennek a lánynak.
- Lányok, elég! Fejezzétek be a civakodást, ezzel semmit sem értek el! - sziszegte James, miközben arrébb terelt a többiektől. - Thea, légy szíves...
- Az a kis senki kezdett beszólogatni, én csak védeni próbáltam magam - emeltem mellkasom elé kezeimet.
- Lehettél volna kissé finomabb is, nem gondolod? - enyhültek meg picit dühös vonásai. Gondolkodtam néhány percig s végül némi fintorral, de bólintottam. Jam elmosolyodott. - Remek. Most pedig, irány a munka! Nem lesz belőlünk semmi, ha itt állunk és beszélgetünk.
Direkt kikerülve a konyhát hagytam el a házat. A stábtagok már kint vártak. A kezembe nyomták a kabátom, majd röviden elmagyarázták, hogy mi fog történni. Szerelmes dal, lesz közös jelenet a fiúkkal, de nem lesz konkrét szerelmi szál, azt nem szeretik a rajongók. Most csak velem forgatnak, aztán később csatlakoznak hozzám a bandatagok, ők most pihennek egy kicsit. Lényegében nem lesz túl sok feladatom, csak sétálgatnom kell a hóban, nézelődni és... nos, lényegében szépnek kell lennem. Talán menni fog.

*

- Oké, ez tökéletes lesz! Köszi Thea! - szólt a rendező körülbelül két órával később. Ez alatt az idő alatt eléggé átfagytam, de tudtam, hogy még közel sem végeztünk. - Szólunk a fiúknak, de addig van pár perc szüneted. Kérsz esetleg valamit? 
- Egy kávé jólesne - mosolyogta rá kedvesen, miközben leültem a számomra kijelölt székre. 
- Hogy kéred? - kérdezte.
- Feketén. És lehetőleg melegen - mondtam vacogva, mire felnevetett, majd befelé menet közben odaszólt valakinek, hogy hozzon nekem ki egy pokrócot. Nem láttam, hogy kinek, de nem is nagyon érdekelt. 
Egy darabig üldögéltem és nézelődtem. Igaz, az elmúlt pár órában is ezzel voltam elfoglalva, de akkor nem az volt a lényeg, hogy közül nézzek, lássak mindent, hanem az, hogy művészinek, szépnek tűnjön. Akkor nem a tájra kellett koncentrálnom, hanem a természetességre. Pedig volt mit nézni bőven. Hiába borított be mindent a hó, mégis csodálatos volt. Különösen szerettem a telet a látvány miatt de a hideget eléggé nehezen bírtam. Elég magasan voltunk, és amerre elnéztem, csak havat és erdőket láttam. De gyönyörű volt.
- Úgy hallottam fázol - hallottam meg magam mellett egy mély hangot, amire rögtön felkaptam a fejem. A banda szőke tagja állt ott és nyújtott felém egy igencsak vastag takarót. 
- Hú, köszi. Ez rám fért - mosolyogtam rá a fiúra, aki viszonozta a gesztust. Ám ahelyett, hogy otthagyott volna, leült a mellettem lévő székbe. 
- Szeretnék bocsánatot kérni a sminkes miatt... - dörzsölte meg a tarkóját. - Általában nem vele dolgozunk, csak Lou kislánya beteg, így nem tudott elkísérni minket. Vele még sosem fordult elő még csak hasonló sem. Ki tudja, lehet, hogy egyszer majd vele is fogsz dolgozni.
- Nem te vagy az, akinek elnézést kell kérni. De értékelem - mondtam őszintén. És tényleg meglepett, nem csak az, hogy itt maradt, de az is, hogy szabadkozni kezdett valami olyan miatt, amiről egyáltalán nem tehetett.
- Tudom, de szükségesnek éreztem - mosolygott szerényen. Láttam, hogy valamit még akar mondani, ám az ajtó kicsapódott és hangosan megjelentek a többiek, illetve a rendező, kezében egy bögrével, amit nekem hozott. Megköszönve kortyoltam bele a forró italba, és bár általában nem szeretem, ha valami ilyen meleg, most rendkívül jól esett. 
- Jól megmondtad neki, engem is idegesít - kacsintott rám Harry, amin akaratlanul is felröhögtem. 
- Ne is mondd.. folyamatosan képeket készítget rólunk. Kár, hogy nem tudja, hogy ki kell törölnie a legtöbbet - mondta nevetve Louis. Tudtam, hogy csak a menedzserek által is engedélyezett képek közzétehetőek, nehogy kiszivárogjon bármi. Ám ennél a lánynál én komoly esélyt láttam rá, hogy megtörténik.
- Lehet, hogy meg kéne tenni most - gondolkodott Liam láthatólag ugyanazon, amin én. - Mire elmegyünk, simán elküldheti bárkinek. 
- Majd forgatás után beszélünk Tommal - bólintott rá Harry is.
Időközben elfogyasztottam a kávém, a bögre pedig visszakerült a konyhába. A stáb is lassan visszatért, így Julian - a rendező - úgy döntött, hogy következhetnek a közös részek. 
- Szóval... Most lesz pár kinti közös jelenet, ahogy mondjuk Thea elsétál előttetek, vagy mellettetek, majd még kialakul, a lényeg, hogy most főleg a természeten és annak hangulatán van a hangsúly. Holnap pedig bent fogunk forgatni a kandalló mellett, hasonló lesz, mint Niall része a Night Changes-ben, csak most egy igazi lány lesz ott veletek. Ha nem hülyéskeditek el - nézett elsősorban a fiúkra - akkor gyorsan végzünk és úgy hallottam, hogy utána bemehettek a városba. Viszont - emelte fel egy kicsit a hangját, hogy ismét rá koncentráljunk, hiszen a szabadidő említésére mindannyian agyalni kezdtünk, hogy hova menjünk és mit csináljunk majd - ha végeztünk, kell pár kép rólatok. Megegyeztünk? - kérdezte, mire mind az öten bólintottunk, és belefogtunk a közös részek forgatásába.

Sziasztok!
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon senkit sem érdekelt az előző rész :( Reméljük, a mostani már tetszeni fog valakinek :) További szép estét és jó hétvégét kívánunk,
Desiree xx

1 megjegyzés:

  1. Jó lett. Szépen tudsz írni,csak egy kis izgalom hiányzik és minden rendben lesz itt. :)Várom a kövi részt

    VálaszTörlés