3.

- Nem értem miért kellett felkelnem ilyen korán, ha még legalább másfél órán keresztül nem is leszek kamerák előtt - nyöszörögtem a konyhában ülve hajnali fél hat körül. Takaróba bugyolálva, a kávémat kortyolgatva hagytam, hogy fésüljék ki, majd készítsenek lágy, természetes hullámokat a hajamba.

- Sajnálom, nem az én döntésem - mondta sajnálkozva Jam. - A stáb szabta meg mikor keltselek. Gondolj bele, a fiúk már lassan egy órája kint vannak. 

- Ez engem nem boldogít... - motyogtam, de csak én hallottam, mert James a csörgő telefonjára hivatkozva elhagyta a helyiséget.

- Hidd el, kelleni fog az idő. Bőven van min dolgozni rajtad - közölte fintorogva, igencsak flegmán a sminkes lány. Fiatal lehetett, maximum a húszas éveinek közepén járhatott, de rettenetesen ellenszenves volt. Figyelmen kívül hagytam a beszólást és megittam a maradék koffeinadagomat. 

Lassan a hajam elkészült, és ahogy egyre feljebb kúszott a nap az égen, a banda is egyre közeledett a házhoz. Hatalmas nevetéseket lehetett hallani, amiken akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. 

- Örülnék ha nem mozognál - mordult rám, miközben éppen egy legalább két árnyalattal sötétebb alapozót próbált felvinni az arcomra. 

- Oké, én meg örülnék, ha hagynád, hogy megcsináljam magamnak - álltam fel, majd otthagytam az igencsak meglepődött lányt, bementem a szobámhoz tartozó fürdőbe és a tükör előtt vizsgáltam a károkat, amiket okozott. Rögtön elkezdtem lemosni a szinte barnának tűnő sminkterméket és a saját cuccaimmal kezdtem el dolgozni. 

Körülbelül tíz perc alatt egy igencsak természetes, aligha sminket alakítottam ki, ami legalább illet is a bőrtónusomhoz. Eltüntettem az esetleges hibákat, felvittem egy minimális szempillaspirált és egy nagyon natúr, matt rúzst, majd késznek nyilvánítottam magam. Felvettem a már előre kikészített ruhákat és lementem a nappaliba. A banda és Tom ott ültek, ám a többieket nem láttam.

- Nem hagyott dolgozni! Fogta magát, és itt hagyott! - hallottam meg a konyhából a "kedves" sminkes hangját, ahogyan - gondolom - engem szidott. 

- T? - nézett ki az ajtón a menedzserem, majd mikor meglátott, rögtön intett, hogy menjek és csatlakozzak hozzájuk. - Mi ez az egész? 

- Barna alapozót akart rám kenni, illetve a stílusával is voltak problémáim, így úgy döntöttem, megoldom egyedül. De ilyet akartatok, nem? - mutattam a fejemre, mire a stáb egyetértően bólintott. - Akkor nem értem a problémát. Nem hiszem, hogy köteles lettem volna elviselni a flegmázást, illetve így időt spóroltam meg mindenkinek, Legalább nem kellett kétszer dolgozni.

- Még neked állj feljebb?! - kapta fel a vizet a lány, akinek még igazából a nevét sem tudtam. - Örülnöd kellene, hogy egyáltalán itt vagy és nem hisztizni mindenen. Meg sem érdemled, hogy szerepelj a banda klipjében! - jött közelebb. Gondolom meg akart ijeszteni, de nem jött neki össze. Farkasszemet néztem vele, vártam, hogy most vajon mit tesz a stáb.

- Hűűűha! Mi folyik itt? - jöttek be a fiúk is a helyiségbe, gondolom a hangzavar felkeltette az érdeklődésüket. Liam volt a legbátrabb, aki rá mert kérdezni.

- Semmi különös, egy apró nézeteltérés...

- Ez a hülye liba parádézik, pedig könyörgöm! Én a munkámat akartam elvégezni, arról nem tehetek, hogy ő egy lapon sem említhető veletek! - válaszoltunk egyszerre a fiú kérdésére. A menedzserek megrázták a fejüket, Liam pedig felsóhajtott. - Ne szedjétek szét egymást, kérlek! Nem állok egyikőtök oldalára sem, de ezt a helyzetet mielőbb meg kell oldani.
- Szerepelek én a klipben, ő meg szépen felpakolja magát egy mielőbb induló gépre... Na, így megfelel? - kérdezte mindentudó vigyorral a sminkes, mire belőlem egy jókora horkantás tört fel.
- Csak ugratsz, ugye? Idejössz a kis sminkes szatyroddal és akkor már te vagy a valaki? Vegyél vissza az arcodból, oké? - bukott ki belőlem. Szívesen nekiestem volna ennek a lánynak.
- Lányok, elég! Fejezzétek be a civakodást, ezzel semmit sem értek el! - sziszegte James, miközben arrébb terelt a többiektől. - Thea, légy szíves...
- Az a kis senki kezdett beszólogatni, én csak védeni próbáltam magam - emeltem mellkasom elé kezeimet.
- Lehettél volna kissé finomabb is, nem gondolod? - enyhültek meg picit dühös vonásai. Gondolkodtam néhány percig s végül némi fintorral, de bólintottam. Jam elmosolyodott. - Remek. Most pedig, irány a munka! Nem lesz belőlünk semmi, ha itt állunk és beszélgetünk.
Direkt kikerülve a konyhát hagytam el a házat. A stábtagok már kint vártak. A kezembe nyomták a kabátom, majd röviden elmagyarázták, hogy mi fog történni. Szerelmes dal, lesz közös jelenet a fiúkkal, de nem lesz konkrét szerelmi szál, azt nem szeretik a rajongók. Most csak velem forgatnak, aztán később csatlakoznak hozzám a bandatagok, ők most pihennek egy kicsit. Lényegében nem lesz túl sok feladatom, csak sétálgatnom kell a hóban, nézelődni és... nos, lényegében szépnek kell lennem. Talán menni fog.

*

- Oké, ez tökéletes lesz! Köszi Thea! - szólt a rendező körülbelül két órával később. Ez alatt az idő alatt eléggé átfagytam, de tudtam, hogy még közel sem végeztünk. - Szólunk a fiúknak, de addig van pár perc szüneted. Kérsz esetleg valamit? 

- Egy kávé jólesne - mosolyogta rá kedvesen, miközben leültem a számomra kijelölt székre. 

- Hogy kéred? - kérdezte.

- Feketén. És lehetőleg melegen - mondtam vacogva, mire felnevetett, majd befelé menet közben odaszólt valakinek, hogy hozzon nekem ki egy pokrócot. Nem láttam, hogy kinek, de nem is nagyon érdekelt. 

Egy darabig üldögéltem és nézelődtem. Igaz, az elmúlt pár órában is ezzel voltam elfoglalva, de akkor nem az volt a lényeg, hogy közül nézzek, lássak mindent, hanem az, hogy művészinek, szépnek tűnjön. Akkor nem a tájra kellett koncentrálnom, hanem a természetességre. Pedig volt mit nézni bőven. Hiába borított be mindent a hó, mégis csodálatos volt. Különösen szerettem a telet a látvány miatt de a hideget eléggé nehezen bírtam. Elég magasan voltunk, és amerre elnéztem, csak havat és erdőket láttam. De gyönyörű volt.

- Úgy hallottam fázol - hallottam meg magam mellett egy mély hangot, amire rögtön felkaptam a fejem. A banda szőke tagja állt ott és nyújtott felém egy igencsak vastag takarót. 

- Hú, köszi. Ez rám fért - mosolyogtam rá a fiúra, aki viszonozta a gesztust. Ám ahelyett, hogy otthagyott volna, leült a mellettem lévő székbe. 

- Szeretnék bocsánatot kérni a sminkes miatt... - dörzsölte meg a tarkóját. - Általában nem vele dolgozunk, csak Lou kislánya beteg, így nem tudott elkísérni minket. Vele még sosem fordult elő még csak hasonló sem. Ki tudja, lehet, hogy egyszer majd vele is fogsz dolgozni.

- Nem te vagy az, akinek elnézést kell kérni. De értékelem - mondtam őszintén. És tényleg meglepett, nem csak az, hogy itt maradt, de az is, hogy szabadkozni kezdett valami olyan miatt, amiről egyáltalán nem tehetett.

- Tudom, de szükségesnek éreztem - mosolygott szerényen. Láttam, hogy valamit még akar mondani, ám az ajtó kicsapódott és hangosan megjelentek a többiek, illetve a rendező, kezében egy bögrével, amit nekem hozott. Megköszönve kortyoltam bele a forró italba, és bár általában nem szeretem, ha valami ilyen meleg, most rendkívül jól esett. 

- Jól megmondtad neki, engem is idegesít - kacsintott rám Harry, amin akaratlanul is felröhögtem. 

- Ne is mondd.. folyamatosan képeket készítget rólunk. Kár, hogy nem tudja, hogy ki kell törölnie a legtöbbet - mondta nevetve Louis. Tudtam, hogy csak a menedzserek által is engedélyezett képek közzétehetőek, nehogy kiszivárogjon bármi. Ám ennél a lánynál én komoly esélyt láttam rá, hogy megtörténik.

- Lehet, hogy meg kéne tenni most - gondolkodott Liam láthatólag ugyanazon, amin én. - Mire elmegyünk, simán elküldheti bárkinek. 

- Majd forgatás után beszélünk Tommal - bólintott rá Harry is.

Időközben elfogyasztottam a kávém, a bögre pedig visszakerült a konyhába. A stáb is lassan visszatért, így Julian - a rendező - úgy döntött, hogy következhetnek a közös részek. 

- Szóval... Most lesz pár kinti közös jelenet, ahogy mondjuk Thea elsétál előttetek, vagy mellettetek, majd még kialakul, a lényeg, hogy most főleg a természeten és annak hangulatán van a hangsúly. Holnap pedig bent fogunk forgatni a kandalló mellett, hasonló lesz, mint Niall része a Night Changes-ben, csak most egy igazi lány lesz ott veletek. Ha nem hülyéskeditek el - nézett elsősorban a fiúkra - akkor gyorsan végzünk és úgy hallottam, hogy utána bemehettek a városba. Viszont - emelte fel egy kicsit a hangját, hogy ismét rá koncentráljunk, hiszen a szabadidő említésére mindannyian agyalni kezdtünk, hogy hova menjünk és mit csináljunk majd - ha végeztünk, kell pár kép rólatok. Megegyeztünk? - kérdezte, mire mind az öten bólintottunk, és belefogtunk a közös részek forgatásába.

Sziasztok!

Sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon senkit sem érdekelt az előző rész :( Reméljük, a mostani már tetszeni fog valakinek :) További szép estét és jó hétvégét kívánunk,

Desiree xx

2.

A megbeszéltek szerint indultunk el James-szel a forgatási helyszínre. A repülőút nem volt zökkenőmentes az időjárás miatt, de meglepetésünkre a stáb előtt megérkeztünk. Kabátomat összébb húzva szálltam ki az autóból, majd a faházhoz siettem. Menedzserem szem forgatva lépett a csomagtartóhoz, hogy utánam hozza a cuccaimat.

- Tudod, hogy szeretlek - mutattam neki egy szívet is, hogy hatásosabb legyen kijelentésem. A csomagokat közvetlen a lábamra pakolva előhalászta a kulcsot s kinyitotta az ajtót. Bőröndömet magam után húzva igyekeztem a jóval kellemesebb hőmérsékletű hallba, ahol megváltam a kabátomtól és a csizmámtól. - Pontosan meddig is leszünk itt?
- Két-három nap, de az időjárás biztosan közbe fog szólni - rántotta meg a vállát menedzserem, miközben elhaladt mellettem és a kandallóhoz lépett. - Kíváncsi vagyok, mikor érnek ide a fiúk. Tom egy üzenetet sem küldött eddig, hogy késnek.
Alig, hogy befejezte a mondatot, a bejárat felől nevetés zaja csapta meg a fülünket. A zenekar kis híján egyszerre esett be az ajtón, úgy siettek befelé. Harry kirázta a havat vállig érő fürtjeiből, majd a fogasra akasztotta szövetkabátját. A többiek sutyorogva mérték fel a terepet, mintha új házat akarnának venni.
- Örülök, hogy újra találkozunk - mosolygott a göndör hajú énekesfiú rám, amit hasonlóképp viszonoztam. - Jól utaztál?
- Egy kisebb légörvénybe keveredtünk, de nem volt vészes. És ti? - léptem az udvariasság ösvényére. Mire észbe kaptam, már a kanapén ülve beszélgettünk. A két menedzser a banda többi tagjával elvonult a konyhába, így ketten maradtunk a nappaliban.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar egy hullámhosszra kerülök valakivel. Főleg nem egy fiúval, akivel közel egy hete találkoztam először.
- Éhes vagyok - állt fel mellőlem, aztán megigazította az ingét. Eleinte fel sem tűnt, hogy milyen furcsa mintákkal borított ruhadarabot viselt. Talán pálmalevelek voltak rajta, nem tudom. - Csatlakozunk a többiekhez?
- Igen - emelkedtem el a kanapétól egy sóhajtást követően. A konyha felé igyekezve megkordult a gyomrom, amin a göndörke jót kuncogott.
Amikor beléptünk a konyhába, James egyből rám kapta a tekintetét. Felvontam a szemöldököm. Most az egyszer semmi rosszat nem tettem. Legalábbis úgy érzem.
- Mivel mindannyian itt vagyunk, neki is állhatnánk a videoklip megbeszélésének - csapta össze kezeit Tom, én pedig szégyenkezve felemeltem a jobb karom. - Thea?
- A forgatás előtt meghallgathatnám legalább egyszer a dalt? - kérdeztem, mire a menedzserem szúrós szemekkel a hajába túrt. - Sajnos eddig nem volt időm rá.
- Na, ne szórakozz! Egy heted lett volna zenehallgatásra - csattant fel James, amitől mindenki megrezzent egy pillanatra. - Az idióta tucc-tucc helyett idefelé jövet lehetőséget lett volna.
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit hallgatok. Én sem szólok bele a dolgaidba, így megkérlek, hogy te se fűzz kommentárt - emeltem meg kissé a hangom. Elegem van abból, hogy folyton úgy kezel, mint egy kisgyereket.
- A kiabálást most azonnal fejezd be! Nem otthon vagy! - James feje egyre vörösebb és vörösebb lett a dühtől. Megforgattam a szemem. - Ahogyan te se. Mindketten fejezzük be, oké? Nem akarom hallgatni az okoskodásodat.
Ki kellett mondanom. Nem bírtam tovább magamban tartani. A fiúk tátott szájjal figyelték a történéseket.
- Holnap folytatjuk a megbeszélést - szólalt meg Tom, majd felém fordult. - Menj és feküdj le. Úgy érzem, pihenésre van szükséged.
Bármiféle ellenszegülés nélkül vettem magamhoz egy pohár vizet s a cuccaim társaságában felmentem az egyik szobába. Bezártam az ajtót, nagyjából kipakoltam a bőröndökből és lezuhanyoztam.
- Nem vagyok elérhető, hagyj üzenetet! - kiabáltam az illetőnek, amikor kopogtatni kezdett az ajtón. Azt hihette, hogy viccelek, mert nem hagyta abba a kopogást. Szem forgatva magamra kaptam egy pólót meg egy bugyit és ajtót nyitottam. Harry mosolygott rám álmosan. - Igen?
- Csak kíváncsi voltam, hogy vagy - rántotta meg a vállát, miközben belibbent mellettem a helységbe. Ügyet sem vetve szétpakolt ruháimra, leült az ágyra s megpaskolta maga mellett a takarót. - Szóval? Mi volt ez a kirohanás az előbb?
Magyarázkodni egyáltalán nem akartam. Már nem. Indokom a fáradtság volt. A reggelt egy közel 3 órás fotózással kezdtem, amit egy interjú és egy megbeszélés követett. A meeting után egyenesen a repülőtérre kellett mennem, egy perc nyugalmam sem volt.
- Zavarhatok? - nyitott be kopogás nélkül menedzserem. Megrántottam a vállam, Harry pedig megsimította a karom s egyedül hagyott minket. Feszengve intettem Jamesnek, hogy üljön le mellém. Merev tartásán enyhítve letelepedett az ágyra és felsóhajtott. - Őrülten viselkedtünk, nemde?!
- Túllőttem a célon a kiabálással. Sajnálom - motyogtam. Mire észbe kaptam, már a férfi karjaiban voltam. - Tudod, hogy kiborulok, ha sok a meló és keveset tudok pihenni.
- Hát persze, Hill - lapogatta meg a hátam. Lelki szemeim előtt láttam gúnyos mosolyát. Hitetlenkedve elhúzódtam tőle, de nekem is mosolyra állt a szám. - Segítesz kiválasztani a ruhákat a forgatásra? Nincs kedvem azért korán kelni reggel.
James megforgatta szemeit. Felnevettem. Nincs jobb szórakozás alvás helyett, mint ruhákat válogatni és hallgatni a hülyeségeimet. Ennyivel tartozik nekem.
Mire a vacsora elkészült - Tom és Harry jóvoltából -, mi is sikeresen összeállítottunk néhány szettet a videokliphez. Kellően megéheztünk a pakolás közben, így az isteni étel nagy részét menedzserem és én fogyasztottuk el. Egyáltalán nem éreztem bűnösnek magam, amiért többet ettem a megszokott és előírt adagnál. Vétek lett volna csak csipegetni a grillezett sajtból és húsból.
- Halljátok ezt? - szólalt meg Liam, miután belekortyolt a borospoharába. Egy emberként felvontuk a szemöldökünket. A barna szemű szépfiú elmosolyodott. - Ez a csend hangja. Megnyugtató.
- Buddha Payne felébredt - röhögött Louis, majd folytatta az evést. Tom alig bírta ki, hogy ne szóljon bele a fiúk dolgába. Ugyanolyan, mint James. Tudálékos, rettentően tudálékos.
- Rendben, fiatalok - törölte meg a száját a zenekar menedzsere. - Holnap hosszú napunk lesz, ideje nyugovóra térnünk. A forgatás napfelkeltével veszi kezdetét. Ha valaki miatt csúszunk, azt elevenen fogom megnyúzni. Értve vagyok?
- Mi ez, valami nyári tábor? Trombitaszóra ébredünk legalább? - gúnyolódtam, James pedig elkapta a karom s szorított rajta egy kicsit. - Úgy értem, teljesen felesleges ekkora feneket keríteni a dolgoknak. A mai modern technikának köszönhetően a napfelkeltetét már greenbox segítségével is össze lehet hozni.
- Éppen ezért utaztunk ide, technikus lány - mormolta Tom, miközben ivott még egy kevés vörösbort. Ha szemmel ölni lehetne, én már régen a padlón feküdnék, vérbe fagyva. - A rajongók imádják, ha fiúk a természet lágy ölén énekelnek.
- Értem. De miért pont egy hideg, havas környezet a helyszín? - értetlenkedtem. Tom már a haját tépte. - Ha kicsit utánanéztél volna, a zenekar már készített tengerparton játszódó videót.
Hosszú munkanapoknak nézek elébe, főleg egy ilyen emberrel. Nem értem, a fiúk hogy bírják?

**

Sziasztok!

Megérkeztünk a soron következő fejezettel :) Nagyon szép köszönjük a 2 kommentárt - Tiny Destiny és Bárdos Boglárka ♥ - és a 7 feliratkozót ♥! Jövő héten Desiree érkezik majd :) Addig is, kellemes hétvégét kívánunk! Pusszpáá evribádii,

Macy

1.

- Jó reggelt! Vagy ahogy látom, voltak már jobbak... - nézett rám szúrós szemmel a menedzserem, mikor beszálltam a méregdrága kocsiba. Kezembe nyomta a kávémat, amivel máris jobbnak tűnt a napom. - Feketén kérted, ugye? - kérdezte, mint minden alkalommal. Csak bólintottam. - Hogy vagy?

- Álmosan és másnaposan - csúsztattam a fejem tetejére a napszemüvegemet, ami eddig eltakarta előlem a fényt, ami az éjszaka után eléggé bántotta a szemem. - Pontosan hova is megyünk egy ilyen hajnali órában? - vontam fel a szemöldököm, miközben belekortyoltam a kávémba.

- Napsugár, délután egy óra van - rázta meg a fejét nevetve James. - Eredetileg reggelre mentél volna, de szerencsére egy másik lány belement a cserébe. Különben is, megegyeztünk abban, hogy ha munka van, nem bulizod át az azt megelőző éjszakát - ajándékozott meg egy újabb csúnya pillantással. 

- Persze, persze - hagytam rá. - Nem volt a telefonomban semmi a mai napról. De még mindig nem válaszoltál arra, hogy hova rángatsz el.

- Egy híres banda az új klipjéhez keresi a megfelelő lányt, és engem is felkerestek, szeretnének megnézni élőben - mondta, miközben nagyban a telefonját nyomkodta. Felnyögtem. - Most mi van?

- Ezért kellett felkelnem? Biztosan van rengeteg másik lány, aki örömmel elvállalja ha már annyira nagyszerű ez a csapat, mint állítod.

- Ragaszkodtak hozzád. Senki mást nem kerestek meg külön, csak minket - nézett rám jelentőségteljesen mikor megállt a kocsi. - Itt is vagyunk! Próbálj meg kedves lenni! - parancsolt rám.

- Tudod a modelleket általában nem a személyiségükért fizetik - szóltam utána, de már kiszállt az autóból. Én következtem. Abban a percben ahogy az utcán voltam sürgősen letoltam a szemüveget, hiszen rengeteg fény ért a sötétített üvegekkel ellátott kocsihoz képest.

- Készen állsz? - kérdezte Jam, miközben megigazított a zakóját. Végignéztem rajta. Egyáltalán nem nézett ki rosszul, persze ez elvárható egy harminc éves férfitől. Magas volt, majdnem egy fejjel fölém magasodott, haja felzselézve a legfrissebb trendekhez illően. Ruhái egyszerre voltak elegánsak amik megfeleltek egy-egy fontosabb találkozóra, ám a zakóhoz felvett farmer mégis lazaságot sugárzott. 

- Úgy kérdezed mintha számítana - vágtam egy pofát, majd elindultunk befelé.

Hatalmas volt az épület. Az egész falat ablakok fedték, ám kívülről nem lehetett belátni. Minden nagyon modern volt, a színek jól passzoltak egymáshoz. Volt időm körbenézni, ameddig James megkérte az információs pultnál ülő hölgyet, hogy szóljon; megérkeztünk. 

- Tetszik? - lépett mellém, és ő is tanulmányozni kezdte a növényekkel tömött helyiséget.

- Az, hogy jó helyen vagyunk és az, hogy tetszeni fog a banda nem jelenti ugyanazt, remélem tudod - mondtam. 

- Legalább próbálj meg viselkedni, jó? - nézett rám könyörögve. A szememet forgatva bólintottam, ám szerencsére nem látta valódi reakciómat köszönhetően annak, hogy még mindig viseltem a napszemüvegemet. Igazából nem is terveztem levenni, de tudtam, hogy elkerülhetetlen. - Annyit kértek, hogy ha viselsz sminket, azt mosd le. Nem arra kíváncsiak a fiúk, hogy mennyi festék van a lányokon, a természetességre mennek. 

- Most komolyan. Neked a kocsiban úgy tűnt, mintha lenne rajtam? - röhögtem ki. Az is csoda, hogy normális ruhákat találtam reggel, sminkelni pedig sem időm sem kedvem nem volt. Amúgy sem izgatott különösen, hogy megkapom e a klipet. Nem is láttam rá sok esélyt. Meglepődnék, ha nem menekülnének el a fáradt, sötét karikákkal ellátott, másnapos fejem láttán.

Egy Jam-nél kicsit idősebb, jóvágású férfi jelent meg mellettünk és kezet fogott Jamesszel. 

- Örülök, hogy megismerhetem! Tom vagyok, a fiúk menedzsere. Velem beszélt emailben. Üdvözlöm Thea, már várta mindenki! - nézett rám. Csak bólintottam. - Remélem tegeződhetünk, egyszerűbb lenne mindenkinek - nézett ránk válaszra várva, mi pedig belementünk. 

Egy hosszú folyosón vezetett végig minket, majd az utolsó előtti ajtón benyitott és előre engedett minket. Újabb ajtóba ütköztünk amely mögül hangos nevedés szűrődött ki, ám ennél már ő ment előre.

- Fiúk, megjött az utolsó lány! - kiáltotta el magát, hogy meg is hallják a mondanivalóját. Mindenki azonnal elcsendesedett.

- Utolsó? - motyogtam Jamesnak, aki csak megrántotta a vállát. Tudtam, hogy magamnak köszönhettem. És habár nem érdekelt különösebben a munka, mégis zavart, hogy ilyen későn érkeztem. Így esélyem sem volt nagyon, hiszen már bizonyára fáradtak, valószínűleg már döntöttek is, és hát őszintén bevallva nem voltam éppen a legjobb formámban. Nem tudom ki kellett e öltözni, de én nem tettem meg. Egy egyszerű fekete csőfarmert viseltem, fehér, ejtett vállú, kötött felsőt és egy fekete bakancsot. Hajam hullámosan lógott, semmi extra. 

Egyszerre léptünk be a szobába, ahol két kanapé, egy hatalmas plazmatévé és egy kávés asztal foglalt helyet. Hat szempár szegeződött ránk, vagy pontosabban rám és mért végig. Nem igazán voltam zavarban, már megszoktam, hogy figyelnek, mégis örültem, mikor Tom megszakította a bámulást.

- Nyugodtan üljetek le! - mutatott az üres kanapéra. - Kávét esetleg hozhatok? - kérdezte. A fiúk közül ketten jelezték hogy kérnek, míg helyettem James válaszolt és kért mindkettőnknek egyet. Miközben a banda menedzsere elindult, hogy kerítsen egy szerencsétlen gyakornokot, aki kiszalad kávéért a közeli kávézóba, egy nem túl magas, tetovált barna hajú fiú szólalt meg.

- Szóval, gondolom tudod, hogy mi vagyunk a One Direction és az új klipünkhöz keresünk szereplőt. Mikor Tom megkérdezte, hogy van e javaslatunk, rögtön téged mondtunk - mondta a srác. Nem akartam megbántani azzal, hogy közbeszólok és közlöm, hogy fogalmam sem volt arról, hogy az ő kis csapata keres szereplőt. - Ja igen, én Louis vagyok. Ők pedig Liam, Harry és Niall - mutatott végig a mellette ülőkön. Mind a négyen lazán voltak öltözve, semmi elegáns dolog, Ettől kicsit megkönnyebbültem. 

- Na, mindjárt itt a kávé. Szóval Thea. A többi lányt is megkértük erre, a banda fotósa mindjárt csinál rólad pár képet a bandával, hogy a döntés előtt meg tudjuk nézni, hogy mutattok együtt - magyarázta az éppen visszatérő menedzser. - Nem probléma, ugye? 

- Nem, persze, ez természetes. Hol csináljuk? - kérdeztem illemtudóan, miközben a napszemüvegemet James kezébe nyomtam. Rögtön az arcomat kezdték fürkészni az énekesek.

- Annál a falnál - mutatott az ablakkal szemközti falra a borostás arcú fiú, talán Liam. Bólintottam és odaléptem. Sorra követtek a fiúk és körbeálltak. 

Egy szemüveges nő lépett be egy hatalmas géppel a kezében, szembe állt velünk és csinált több tucat képet. Volt, amin mindenki mosolygott, volt amit a fiúk elröhögtek. A leghangosabb mindig a göndör volt és Louis.

- Kellene egyesével is párat nem? - kérdezte a szőke, aki eddig csendben volt, csak a nevetése töltötte be a szobát.

- De, csinálhatunk - rántotta meg a vállát a fotós, majd egyesével beállította mellém a fiúkat. Ez nem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen akárki került hozzám, a többiek nevettetni kezdték, vagy egyszerűen csak hangosan szenvedtek. Én próbáltam értelmes fejet vágni, már amennyire tőlem telt. A fejem lüktetett a hangzavartól, segítségkérően néztem Jam-re, aki rögtön kutatni kezdett a táskámban valami fájdalomcsillapító után. Amint elkészült az összes kép, be is vettem az éppen megérkezett kávémmal.

- Köszönjük szépen, hogy időt tudtatok szakítani erre az egészre és majd értesítünk benneteket - mosolygott ránk Tom.

- Abban biztosak lehettek! - kacsintott Harry. Ezzel nem foglalkoztam, róla tudott mindenki - még én is, pedig nem követem őket - hogy mekkora csajozógép.

- Mehetünk enni? - tért a lényegre a szőke, és levette a kabátját a fogasról. A többiek egyetértettek vele abban, hogy mennyire megéheztek, majd a kabátjukat szorongatva elindultak kifelé. Mi előttük mentünk.

- Ugye tudod, hogy nem fogom megkapni? - kérdeztem halkan Jamestől.

- Ne legyél ebben annyira biztos! Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nézel ki. Hidd el, nagyon jó esélyekkel indulsz! - mosolygott rám biztatóan. Én egyáltalán nem értettem egyet vele, voltam már jobb formában is. - Ebéd? 

- Én szerintem elnézek a konditerembe, mi lenne, ha rendelnél valamit mire végzek? - ajánlottam fel egy ötletet, amit támogatott. 

- Csirke és saláta? - egy bólintással válaszoltam, majd felvettem napszemüvegemet, hiszen kiértünk az igencsak forgalmas utcára. - Azért ne vidd túlzásba! 

- Soha - mondtam, mire ő csak megrázta a fejét. Mindketten tudtuk, hogy ez így nem teljesen igaz.

- Majd írj és érkezem - mondta, majd beszállt a kocsiba, - Elugrok egy gyors megbeszélésre a jövő heti fotózásoddal kapcsolatban. Jó edzést!

- Jó szenvedést! - mondtam, majd követve példáját beszálltam az értem érkező járműbe és a házamhoz irányítottam. Amint odaértünk kipattantam és felsiettem az edzőcuccomért, majd gyalog elindultam a lakásom közelében lévő edzőterem felé, ahol elég gyakran megforduló vendégnek számítottam.

Az öltözőben átvettem a kényelmesebb ruhákat és a telefonommal, a fülhallgatómmal, illetve egy üveg vízzel elindultam az egyik szabad futópad felé. Nem is szórakoztam a lassú indítással, rögtön a már megszokott fokozatra kapcsoltam és intenzív futásba kezdtem.

*

- Oké, ez a rész kész. Most mossátok le a sminket és vedd fel a barna, kötött felsőt! - mondta a fotósom, Zoe. Az öltöző felé indultam, ahol már vártak. Percek alatt megszabadítottak az arcomat fedő rétegektől, majd mielőtt nekiláttak volna a hajamnak, gyorsan átöltöztem. A pulcsi körülbelül a combom közepéig ért, mindent eltakart, amit el kellett, így nadrágot nem is adtak. Sietősen visszaültem a székbe, ahol rögtön a barna hajzuhatag fésülésébe kezdtek. Egyszerű, természetesnek tűnő hullámokat varázsoltak bele, amikről még én is elhittem volna, hogy igazi, ha nem láttam volna ahogyan elkészítik.

- Bocsi a zavarásért, de már kétszer kerestek és megint csörögsz - lépett be a nem túl nagy helyiségbe James, kezében a telefonommal. Ahogyan átvettem tőle a készüléket, a képernyőn egy ismeretlen számot láttam meg. Felvettem.

- Igen? - szóltam bele kíváncsian, nem tudtam ki keres. Általában nem szoktak hívni mikor fotózáson vagyok, csak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a heti programom. Ez miatt az ügynökséghez tartozókat kizártam, hiszen ők pontosan tudták a menetrendet. 

- Thea? Harry vagyok. Styles. A One Direction-ből - magyarázkodott. - Bocsi a zavarásért, gondolom dolgod van, de muszáj lenne beszélnünk! - hallottam meg az érdes, mély hangot, amit egy hete hallottam először és eddig utoljára. 

- Szia, semmi gond. Mondd, mit szeretnél - válaszoltam kedvesen. Tudtam, hogy most jön az a rész, mikor megköszöni a banda nevében, hogy elmentem hozzájuk, hogy megnézzenek maguknak, de érthető okokból kifolyólag nem engem választottak a szerepre. 

- Az elmúlt egy hétben sokat gondolkoztunk a fiúkkal a klippel kapcsolatban, majd egyhangúan megszavaztuk, hogy szeretnénk, ha te lennél az, aki szerepel velünk. Már a megjelenésedből is sugárzott, hogy minden megvan benned, amit kerestünk, ami illik a dalhoz, a közös képek pedig bizonyítják, hogy együtt is jól mutatunk - mondta, én pedig majdnem ledobtam a telefont meglepettségemben. - A többi információt majd a menedzserek egyeztetik, de úgy gondoltuk, illene téged felkeresni és nem üzenetben átadni a hírt. 

- Hú, igazán megleptél - nyögtem ki nagy nehezen. - Nem gondoltam volna, hogy engem választotok, nem voltam a toppon aznap - nevettem fel kínosan, visszaemlékezve a szörnyű másnaposságomra. 

- Gondolom durva volt a buli - nevetett ő is velem. - Semmi gáz, hidd el velünk is előfordult már nem egyszer, sőőőt... - húzta el az utolsó szót. - Nem ítélünk el, nincs jogunk hozzá. De egyszer azért szívesen elmennék veled partizni - tette hozzá, mire őszintén felkacagtam.

- Jó, benne vagyok. De lehetőleg ne forgatás előtt, mert mindannyiunkat kinyírnak - néztem Jam-re, aki érdeklődve hallgatta a beszélgetést és gondolom alig várta, hogy letegyem és megtudjon tőlem mindent, amit mondtak.

- Igen, ezt valószínűnek tartom Tom-ot ismerve. Na nem tartalak fel tovább, nemsokára találkozunk! - köszönt el, majd tette le a telefont. Átnyújtottam a készüléket Jamesnek, majd miközben ellenőriztem a tükörben a hajam, megszólaltam.

- Megkaptam a klipet.

- Ez nem meglepő, igazából nem is értem miért húzták eddig, hogy megkeressenek - rázta a fejét nagyképűen, de tudtam, hogy csak szórakozik. - A pontos információk? 

- Majd veled egyeztet a menedzserük - mondtam, majd mivel hallottam, hogy Zoe a nevemet kiálltja, elindultam vissza, hogy befejezzük a fotózást.

**

Sziasztok!

Negyedik alkalommal köszöntünk titeket :) Igyekszünk minden pénteken érkezni a részekkel, noha mindkettőnknek húzós lesz kissé a tanév - Macy-nek biztos :) Reméljük, elnyeri tetszéseteket a történet :) 

Desiree xx